unheimlich:

Emika: 3 Hours (2011)

Nekem ez a második kedvenc számom a lemezről, de ebbe belejátszik, hogy nagyon szeretem, amikor elkezdek dúdolgatni magamban egy dallamot, aztán hülyén érzem magam a szöveg miatt. Aminek nincs semmi értelme, miért kéne hülyén éreznem magam amiatt, hogy azt dúdolom, ráadásul magamban, hogy “Hit me, Hit me, Hit me, Hit me,  Hit me where you want it and I’ll take the blame”?* De ettől még így van. (A Xiu Xiu a nagy mestere amúgy az ilyeneknek.)

Szóval megértem, ha valakinek a második kedvenc száma a lemezről mondjuk a Professional Loving vagy a Drop The Other.

Igazából csak azt akartam mondani, hogy az elmúlt három napban meghallgattam kb. ötször a lemezt, és hát rég vártam már koncertet annyira, mint a ma estit. (A38, ha valaki egy kő alatt élne.)

* persze csaltam, mert a fejemben kb. az megy, hogy Hit me pam pam pam pam take the blame